Gondolatok Milláról

Néhány adalék a hónapforduló kapcsán, Milla baba dolgairól.
Közlekedése még mindig kriminális, különös tekintettel a lépcsőházban történő műsorozásra, a 3.-ra való feljutásra. Ez szinte mindig ordításba torkollik, ha csak ketten vagyunk. A műsor általános lefolyása:
- Én itt maradok. – Mondja a lépcsőház aljában. Erre megfogom, és felcipelem kb a másodikig, mert másképp nem jön. Közben ordít. – Sétálok!!! Lerakom a másodikon. Leül/lefekszik a földre. – Én itt maradok. - közli. Ekkor, ha sok cuccom van, azokat felviszem a lakásba, majd lemegyek Milláért, ha nincsen, akkor kézbe veszem, és felcipelem a 3-ra. Eközben ordítva hisztizik.
Megjegyzem, nem hat rá, ha ott hagyom, felmegyek és becsukom az ajtót. Elköszön, hogy szia Anya. Szóval kipróbáltam, én untam meg hamarabb.
De ilyenkor a fejem már elég nagy. Leültetem a sámlira, hogy levegyem a szandálját, zokon veszi, hogy nincs türelmem kivárni, amíg ő veszi le. A lakáson belül tovább ordít, mert leveszem a ruháját és megmosom a kezét. Utána végre békén hagyom, és akkor egy idő után abbahagyja a hisztit, vagy következik az önlecsillapító művelet.
Amikor nagyon hiszitizik itthon valamiért, mert nem történik úgy valami, ahogy ő szeretné, akkor nem nagyon lehet hatni rá. Egy idő után odajön, átölel, aztán kéri a takaróját, a cumiját, és bemászik Marci ágyába, ahol be kell takarni, és pár percig ő ott pihen. Így nyugtatja meg magát. Aztán előjön vidáman és kipihenten. Ezt ő találta ki. Mondhatom, naponta egyszer minimum szükség van erre a betakarózós megnyugtatásra. :)
Öltözés, miegymás
Milla baba nagyon szereti megválogatni, mit vegyen fel. Szereti a szép ruhákat. Tegnap reggel pl. a hosszú fehér szoknyát vettem fel, erre közölte, hogy Anya hercegnő. De aztán hozzátette: én is hercegnő vagyok. Tegnap ragaszkodott hozzá, hogy ő szoknyát vegyen fel. Kiabált is a biciklin délelőtt: - Anya! Elfújja a szél! Elfújja a szél! Kérdem, mit fúj el a szél? - A szoknyámat!
A bölcsi udvarán volt egy kislány, akin éppen olyan póló volt, mint Millán. Milla odament hozzá, és hallottam, ahogy azt magyarázza a kislánynak, hogy ugyanolyan a pólójuk.
Nem akart átöltözni az alváshoz sem, hanem úgy szoknyában-pólóban aludt délután. Apa megjött közben, és ő vette ki az ágyból Millát, amikor felébredt. Milla első mondata az volt, hogy „Apa, nézd milyen csinos vagyok.”
Egyébként body-ban szokott aludni, mindenesetre valamilyen ruhát rá kell adni az alváshoz, mert a nagy melegben előfordult, hogy egy szál pelusban fektettem le, és ő azt leapplikálta magáról. Kitaláltuk, hogy megfordítva adjuk rá a pelust, hátul legyen a tépőzár, de arra is rájött, és leszedte magáról. Apa már nagyon ügyesen bepelenkázza Millát álmában, fel sem ébred rá.
Sajnos a szobatisztaság még nem 100 %-os, mondhatjuk így, mert a pisilést már csakis a bilibe intézi, a kaki meg… Hát, akkor sem hajlandó, ha ott áll a bili mellett. A pisilést nagyon ügyesen intézi, visszatartja ha kell, ha pelenka van rajta és máshol vagyunk, nem itthon, akkor is szól, hogy pisilni kell, nem pisil a pelusba. De a kaki-ügy miatt most ritkábban adok rá bugyit, mert naponta lehetne mosni. Ha elmegyünk valahová, csakis pelusban, és mindig viszek tartalék pelust is. Most már tudom, hogy tartalék ruha is kell… Tegnap ugyanis épp a Praktikerben voltunk, hogy Marcinak forgószéket vegyünk, és a gyerekek természetesen boldogan rohangáltak a bútorok között. Milla egyszercsak megállt, meredten nézte az egyik szekrényt, tudtam már, hogy mi készül. Hát, abból a 100%-os almaléből bizony nem lett volna szabad annyit adni neki higítatlanul. Mentünk, s a kocsiülésen pelenkáztam át, de a szoknyáját le kellett venni, mert arra is jutott, az aláterített textilpelus meg ment egyenesen a kukába. Szerencse, hogy még ilyen meleg van, mert a vásárlást Millácska egy szál pólóban és egy pelusban folytatta ezután.