Augusztus 27.

Délelőtt fodrászhoz vittem Marcit, hogy szép frizurát kapjon mire iskolába megy.

Aztán családilag elmentünk vért adni. Eredetileg Apa tervezte, hogy megy (sms-t kapott, hogy jó lenne, ha menne, neki meg jól jön az a plusz két nap szabi), én meg csatlakoztam, miért ne. Marci születése előtt rendszeresen adtam vért, mint kiderült, ez a mostani már a 10. alkalom volt. A vércsoportom ritka, így aztán mindig örülnek neki.A papírozást együtt lerendeztük, aztán felváltva csapoltak meg minket, a két gyerek közben természetesen pörgött ezerrel. Marci odaült, és nézte, hogy mi történik, Millát meg inkább kivitte a másikunk közben a bejárat elé. A lényeg, hogy amikor végeztünk és mentünk kifelé, megjegyezték a nővérkék, hogy biztos nem unatkozunk a gyerkőcök mellett. Hogy hogy nem, ezt a megállapítást már nem először halljuk, vajon miért? :)

Délután meg teszkóztunk egyet, aztán én elmentem futni végre. Már egy hónapja nem voltam, először a nyaralás miatt, utána meg jött a kánikula. Na de ma pont a kedvenc időjárásom volt, napsütés, 25-26 fok, ami estére 20-22-re csökkent, ami ideális a futáshoz. Még a szél is elállt estére. Szóval nagyon jól esett a futás.

Marci mostanában esténként mindig lemegy a ház mögötti focipályára, ha látja, hogy ott vannak a házbeli gyerekek. Ott fociznak, lehet látni őket az ablakból. Marci nem egy nagy focista amúgy, ő inkább társaság kedvéért megy, és általában a kapuban ácsorog. De azért szaladgál is persze, és így nincs gond az elalvással este.

Milla baba pedig pontosan ma két éves és négy hónapos.Hogy milyen is? Szövegel. Hisztizik, ha valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzeli. Nagyon önálló akar lenni, sok-sok türelem kell hozzá. Ha valamire rákattan, akkor nem fogad el nemleges választ. Sok tekintetben fárasztóbb, mint Marci volt ennyi idősen. Ugyanakkor egy cuki kis tündérke, tele szeretettel. És imádjuk :)