Bécs - útibeszámoló

Bejegyezte: Judit_79 on 2012. július 11.
Júl. 2. Első nap
Délután 1 óra körül érkeztünk meg Bécsbe. Az Am Augarten Hotelben szálltunk meg, amely a Práter közelében található. Ez egy öt emeletes régi bérház-szerűségből kialakított elegáns, egyszerű kis szálloda. Mi a 4. emeleten kaptunk szobát, ami nagyon szép és tiszta volt; a légkondi azért jól jött volna a nagy hőségben. Mivel a 30-35 fokos nagy meleget fogtuk ki az utazás idejére, ez azért rányomta bélyegét a programjainkra is. Mindenesetre a szobában a légkondit egy álló ventilátor képviselte, ami azért több volt a semminél, amíg a szobában tartózkodtunk, szinte végig be is volt kapcsolva. Érkezésünk után, egy frissítő zuhanyt és egy órácska alvást követően tehát elindultunk első célpontunk felé, a Práterbe, ami gyalogszerrel kb 10 percnyire esett a hoteltől. Közvetlenül egy pályaudvar mellett, egy hatalmas parkban van ez a hely, ami tulajdonképpen egy nagy vidámpark. Nagyon jellegzetes vurstlihangulata van egyébként, mindenhol 3-4 féle zene szól nagy hangerővel, sok-sok ringlispíl és elvarázsolt kastély na meg egy óriáskerék is várja itt a szórakozni vágyó és erős gyomorral bíró családokat. Én már attól is szédülök ha nézek egy ilyen minden irányban forgó körhintát, és folyton szörnyülködtem, hogy úúúúristen, hogy bírják ezek ki? Az óriáskerék sem vonzott a tériszonyom miatt. Minket a Práterben a Madame Tussaud’s érdekelt, én már Londonban láttam egy ilyet, az is nagyon klassz volt – és most nem egyedül voltam, úgyhogy még jobban élveztem. Fényképezkedtünk a sok-sok osztrák és egyéb hírességgel, jókat derültünk, és megcsodáltuk, hogy milyen élethűre készítették el őket.
És milyen jó hűűűűűvös volt odabent – az sem volt egy utolsó szempont. Bizony még este sem enyhült a nagy meleg. Ezen az estén a Prátereben vacsoráztunk egy elég híres sörkert-szerű helyen, a kaja finom volt, de elég borsos áron adták. Azt hiszem, ez volt a legdrágább bécsi szelet, amit valaha ettem. Újabb felfrissítő zuhany után este még egy sétára indultunk a hoteltől a másik irányba. Egy közparkban kötöttünk ki, ahol sokan futottak, vagy gyereket/kutyát sétáltattak. 8 óra volt már, és még mindig nagyon melegnek éreztem a levegőt a futáshoz. Sétánkat tovább folytattuk a környező utcákban, megállapítottuk, hogy ez nem Bécs legpatinásabb környéke, mindenféle érdekes, és különféle bőrszínű és nemzetiségű embereket láttunk, de valahogy mégis biztonságosnak éreztük a környéket. Amúgy sokat szörnyűlködtünk a fekete csadorba öltözött asszonyokon (mármint azon, hogy hogy bírják ki ilyen melegben a szerencsétlenek, miközben apuci rövidgatya-póló-strandpapucsban sétál) … A 3 nap során természetesen magyar hangokat is hallottunk különböző helyeket. A turista-látványosságoknál is, de legalább annyiszor a mindenféle munkásemberektől. Hát persze, nyilván a többszörösét keresik itt meg, mint odahaza.

2. nap
Ezen a napon délelőttre Schönbrunn-t terveztük be. A reggelit követően feltérképeztük a metró-járatokat, megtudakoltuk, hogyan juthatunk el oda, és estig tartó metrójegyeket vettünk. A metróhálózat könnyen átlátható, az állomások tiszták, és lifttel is megközelíthetők, valamint egyes aluljárók be vannak kamerázva, ami a közbiztonság szempontjából igen előnyös dolog szerintem. Az állomásokon is nagy hőség volt, beszorult a meleg.

Hamar megérkeztünk a Schönnbrunn-i kastélyhoz. Ott már csak követtük a tömeget, a buszokról leszálló japán turistákat, és megtaláltuk a bejáratot. Többféle belépő közül lehetett választani, mi a kertről és a labirintusról most lemondtunk, mert délben, 35 fokban nemigen volt már kedvünk kint császkálni a napon. A palotába vettünk tehát jegyet, olyat amivel az összes látogatható szobát végig lehetett nézni, ez vagy negyven helyiség volt. Magyar nyelvű audió-guide-ot kaptunk, és mindezt nyomtatott formában is, amiben teremről-teremre le volt írva, hogy mit látunk éppen. A kastélyban sajnos nem lehetett fényképezni, pedig lett volna mit. Elképesztő, hogy minden korabeli bútor és használati tárgy hogy fennmaradt, mindent úgy láthattunk, ahogy annak idején volt. Nagyon tetszett, vagy másfél órát eltöltöttünk bent. A rengeteg látnivaló befogadása és a nagy meleg igencsak kitikkasztott, így megint visszatértünk a hotelba egy délutáni alvás erejéig, hogy utána újult erővel vethessük bele magunkat a városnézésbe. Délután a Hundertwasserhaus-t céloztuk be elsőként, ami már térképes navigációt igényelt, szerencsétlenkedtünk egy kört a térképpel, mire sikerült belőni, hogy merre is kell indulnunk, miután leszálltunk a metróról.
De azért megtaláltuk a híres szabálytalan házat, körbefényképeztük, aztán visszagyalogoltunk a Stephansplatz-hoz. Közben betértünk egy McDonald’sba is, mert megéheztünk, bár nem kellett volna, mert nagyon vacak volt. 40 fok, és nem kapcsoltak légkondit. Sem fönt, sem lent, és a kaja sem volt az elvárható színvonalon. Úgyhogy amikor már csak egy zacskó hideg sült krumplink volt és egy doboz kólánk, akkor kimenekültünk és az utcán fejeztük be a vacsorát. Megnéztük belülről a katedrálist, és mikor kijöttünk, az időjárás váratlan fordulatot vett, beborult és csöpögni kezdett az eső. Nem bántuk egyáltalán. Aztán visszamentünk a szállodába, és aznap éjjel nagy vihar kerekedett. De a szoba olyan elhelyezésű, hogy még így sem hűlt le igazán, hiába tártuk ki az ablakokat.

3.nap

Másnap reggel tehát kellemesen felfrissült időben indulhattunk délelőtti túránkra. A Hofburgba látogattunk el, ahol három kiállítást néztünk végig egymás után. Itt megjegyzem, hogy a belépők nem olcsóak, sem a Schönnbrunn-ban, sem itt a Hofburgban, de megérik az árukat, mert rengeteg látnivalót lehet végignézni. Mi mindegyik helyen kb másfél órát töltöttünk el, úgy hogy kényelmesen mindent végigjártunk. Sajnos utólag jöttünk rá, hogy az előbbi két hely + a bútormúzeum látogatására lehetett volna kombinált jegyet venni, kedvezménnyel, és akkor spórolhattunk volna némi eurót. Tehát a Hofburg-beli kiállítások is rendkívül gazdag gyűjteményeket tartalmaztak: először az ezüst- és porcelán gyűjteményt néztük végig rengeteg termen keresztül, aztán a Sisi-múzeumot, ami sok-sok érdekességet és korabeli tárgyat mutatott be, végül a fényűzően berendezett császári lakosztályokat. Engem érdekel ez a kor, imádom a régiségeket, úgyhogy nagyon tetszett az egész. Éppen ezért nem hagytuk ki a Bútormúzeumot sem, ahová aznap délután mentünk el. Hát az valami fantasztikus hely, 4 szinten van elhelyezve a 18. századtól kezdve a 20. század elejéig a hatalmas bútorgyűjtemény. Gyönyörű, korhűen berendezett szobákat lehetett megnézni, és sok-sok bútort végtelen termeken át. Itt látható a híres Sisi-festmény másolata is. Ez már tényleg azoknak való, akiket érdekel az ilyesmi, itt nem is tolongtak úgy a turisták, mint a többi helyen ahol jártunk; néhányan lézengtek csak rajtunk kívül. De mi nagyon élveztük. Egy kicsit bútorraktár-jellege is volt helyenként, és volt amikor úgy éreztük, mintha valami antik bútorokat áruló Ikeában járnánk. Voltak olyan székek, kanapék, amikre le lehetett ülni, ki lehetett próbálni őket. Helyenként kis képernyőn részletet vetítettek a Sisi-filmekből, és mellett ott volt kiállítva az eredeti, a filmen is látható bútor. És itt végre lehetett fényképezni, úgyhogy nem is fogtuk vissza magunkat. Amikor végére értünk a Bútormúzeumnak, elindultunk a Mariahilferstrasse-n gyalog. Százezer ember, sok-sok üzlet, de játékboltot nem találtunk, más meg nem érdekelt. Aztán a múzeumi negyedben kötöttünk ki, itt is sétáltunk egyet, majd visszametróztunk a Práterhez. Ezen az estén megint itt vacsoráztunk, de egy másik étteremben. Körülöttünk zenebona, mindenféle népség.
Hát ennyi fért bele a 3 napba, másnap a reggeli után csomagoltunk és indultunk is. Jó volt nagyon, a kikapcsolódás, a látnivalók, ide még vissza kell térni, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek. Egy nagyon szép, tiszta, élhető városnak találtam Bécset. Vissza kell még mennünk, mert látni kell azt a Labirintust, a Belvedere-t is meg kell nézni, és nem ettem eredeti Sachertortát sem, pedig úgy terveztem, hogy fogok, de csak a receptjét hoztam el egy képeslapon.