Tegnap, csütörtökön Milla baba már kezdte érezni, hogy a bölcsi nem egy fajta játszóház, ahová időnként elmegy majd Anyával, hanem minden reggel megyünk, úgyhogy besokallt szegénykém. "Nem akarok bölcsibe menni" -közölte amikor már az autóban ültünk.
Sírt odafelé az úton, aztán kicsit elterelődött a figyelme, amíg a mosdóban tevékenykedett, majd a csoportszobában újra rázendített, kapaszkodván belém. Hédi néni vette át, én pedig a távozás mezejére léptem, persze közben a szívem szakadt meg. Oda is telefonáltam 9-kor, hogy megnyugodott-e. Mondták, igen, akkorra már meg is reggelizett.
Hát, gondoltam, túl könnyű lett volna, ha egyik gyermekem sem sír a bölcsiben. Marci a másfél év bölcsibe járás alatt összesen kettő reggel sírt az elváláskor (nem a legelején, hanem úgy egy-két hónap elteltével), az oviban egyszer sem. (Anyunak is meséltem ma este a történteket a telefonban, kb így volt a párbeszéd:
- Dehát minden gyerek sír az elején...- mondta Anyu.
- De Marci nem sírt!
- De még azok az ovisok, akik jártak bölcsibe, még ők is szoktak sírni az oviban a beszoktatásnál.
- De Marci nem sírt az oviban sem!
- Na jó, de Marci az Marci!)
Lényeg, hogy nem vagyok én ehhez hozzászokva, kérem, hogy síró gyermeket hagyjak ott a bölcsiben.
Mikor aztán ebéd után érte mentem, Ica néni elmesélte, hogy Milla reggel egy 10-15 percet sírt, nem akart reggelizni, befeküdt a kuckóba, és ott megnyugodott a nyuszijával és a cumival. Végül közölte, hogy ő akkor kéri a vacsoráját. És akkor megette a reggelit. Utána amikor kint voltak, még előfordult egyszer-kétszer, hogy sírva fakadt, és lefeküdt egy kicsit a kinti ágyra. Lehet, hogy ilyenkor a fáradtság miatt is van ez, hogy rátör egy ilyen sírós hullám. Ilyen itthon is elő szokott fordulni, hogy hisztizik egy kört, majd befekszik Marci ágyába pihenni és akkor megnyugszik. Ilyenkor nem hagyja magát vigasztalni. Utána felkel, és játszik tovább.
Aztán jó étvággyal megebédelt, szépen kanalazta önállóan a levest.
Ma reggel már itthon közölte, hogy nem akar bölcsibe menni. De az úton nem sírt, és mikor odaértünk, akkor sem. Beszélgettük, hogy már készítik nekik a finom reggelit, és ő önállóan rakta be a ruháját a szekrénybe, mosta a kezét, kérte a nyuszikáját. Aztán indult befelé a szobába körülnézni. Kértem egy puszit, na akkor elkezdte sűrűn venni a levegőt, és eltörött a mécses. De Hédi néni meg tudta vigasztalni. Mint utólag megtudtam, max 3 percig volt a sírás, aztán egész nap nem sírt, reggelizett, játszott ( ma nem mentek ki a sár miatt), aktív volt, beszélgetett. (De ez utóbbit minden nap mondták.) Megint jól ebédelt, hazafelé el is mesélte, hogy ő rizseshúst evett, és almát.
Na nem gondolnám, hogy ezután nem lesz sírás, de azért örülök, hogy ma jól érezte magát.
Elkezdett mondókákat mondani, ollllyan cuki :)
Itthon hintázás közben mondogatta, a zsip-zsup kenderzsúpot, meg ilyeneket.
Hinta-palinta, hintázik a Milla baba.
Ma vacsorázás közben, kibontatott egy kefirt, és megette kb a felét. Majd leszállt a székéből, és azt mondta:
- Ez itt marad. Anya nem megeszi kefírt. - És többször is megismételte. Nehogy elegyem előle a kefírjét. Aztán később tényleg megette a maradékot.
Van, amikor otthagy kaját, nem kell neki, aztán fel van háborodva, ha közben megeszi valaki.
Úgy volt, hogy ma suli után átmentünk az óvódába az ottani szüreti mulatságra Grétiékkel.
Marciék különben néptáncot is tanulnak az iskolában. Ahogy jöttünk kifelé a suliból, találkoztunk a néptánctanárnővel is, Marci meg Gréti ott ölelgették nagy boldogan. Az oviban meg persze rohangáltak ezerrel, találkoztak kedves régi csoporttársaikkal is, és közben zene is szólt, hegedűszó, Marci meg Gréti időnként megálltak a nagy rohangálásban, és csípőre tett kézzel ropták egy-két percig, haláliak voltak :)
Marci ma is kapott egy csillagot, mégpedig az olvasókönyvébe. Ma volt először, hogy nemcsak betűket, hanem szótagokat olvastak az ismert betűkkel, és Marci olvasta fel, és csillagot kapott rá. Itthon is felolvasta, olyan ügyes :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése