Úgy néz ki, hogy amikor augusztusban megjövünk a nyaralásból, nekilátunk a szobacsere-projektnek. Most már megérett az idő rá, a fejemben megvan a terv is. Az elmúlt három napot esténként azzal töltöttem, hogy szobaszíneken gondolkodtam, gyerekbútorokat nézegettem. Kicsit már túlzásba is vihettem, mert tegnap elalvás előtt a becsukott szemem mögött még mindig falszíneket, gyerekszoba-bútorokat láttam. Így van ez, ha rákattanok egy témára.Az alapja az egésznek az, hogy a két hálószobánkból a kisebbik, félszobában eddig Marci foglalt helyet, Millácska pedig születésétől fogva a mi hálószobánkban alszik kiságyában. A félszoba nem elég nagy ahhoz, hogy akár még egy gyerekágyat bepasszintsunk oda (vagy csak nagyon szűkösen, és játékhoz nem maradna tér), így aztán Marci kisszobájából lesz a hálószoba, neki pedig Millával közös gyerekszobát alakítunk ki a nagyobbik hálóból. Izgi lesz, mert 6 és fél évig nem osztozott a szobáján, de szerintem jó lesz. Hiszen sok testvérpár lakik közös szobában. Nyaralásokkor természetesen aludtak már közös szobában, és nem volt gond. Hál'Istennek mindketten jó alvók, pár hónapos koruk óta átalusszák az éjszakát.Remélem, megtalálom az elképzelésemnek megfelelő festéket. A gyerekszobát két színűnek tervezem, két-két fal lesz különböző, a zöld és a sárga pasztell árnyalataival.Egyelőre igen szellősen be lehet rendezni Marci eddigi bútoraival, és kapni fog egy íróasztalt is. De kb egy év múlva valószínű, hogy egy emeletes ágyat kell beszerezni, ha maradnak a közös szobában, a helytakarékosság miatt. Mindenesetre hiányozni fog Milla szuszogása éjszakánként, elvégre több mint két éve így alszunk. Reggelenként pedig arra ébredek, hogy felül az ágyában, csöndben néz egészen addig, amíg testhelyzetet nem váltok, és megszólal: Anya! Tejci! Kíváncsi vagyok, vajon mit álmodhatott egyik éjszaka, amikor ezt hallottam a kiságyból: „Anya! Nem!” és utána nevetgélt. Szóval nemsokára új korszak kezdődik, és Millácska lassan végleg elhagyja a babakort. Vártam is, hogy nagyobb legyen, imádom, ahogy elkezdett csacsogni, mondatokban beszélni a tünemény hangján, de azért bennem van az is, hogy jaj, már nem kisbaba többé. Most már neki is lehet mesélni, végighallgatja a rövid mondatos történeteket: Annipannit, meg APG-t. Ha valami megtetszik neki, akkor nem elégszik meg eggyel: még egyszer! Még egyszer!
Ma nem tudtuk kivinni őket, folyton esett, vagy borult volt. Úgyhogy idebent pezsegtek. Én azért elmentem futni egyet, közben volt, hogy esett, de nem nagyon, úgyhogy nem zavart. Jó volt, simán ment a 12 kör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése