Balaton 2013

Balaton 2013 (Július 28-augusztus 10) Az idei balatoni nyaralásunk kivételesre sikerült abból a szempontból, hogy a két hét alatt majdnem végig kánikula, azaz strandidő volt. Nagyon jó volt, hogy ezt a két hetet majdnem végig a 38 fokban nem otthon kellett végigszenvedni. Azért a Balatonban hűsölve csak elviselhetőbb volt :) Meg a házban is sikerült tartani egy elviselhető hőmérsékletet. Szóval, minden nap strandon voltunk. A Balaton is nagyon jó meleg volt. Az első kedden jött egy kis hidegfront, azon az egy napon nem strandoltunk, hanem elmentünk a nagyvázsonyi várba. Marcinak nagyon tetszett, és érdekelte a vár története is.

Aztán Füreden sétáltunk egyet, és ettünk extra magas csavaros fagyit a szokásos helyen, ahogy minden évben. Péntek este érkeztek az unokatesóék, Marciéknak így lett társaság.


unokatesókkal a strandon

Máté ott is maradt velünk hétfőig. Hétfőn elmentünk egy napra Veszprémbe, muszáj volt, mert az autó egyik kereke leeresztett, és pótkerékkel mászkáltunk, kellett hát új nyári gumit venni. Mind a két első két gumi le lett cserélve, mert a másik is rossz állapotban volt. Kedden én Millával Fehérvárra mentem Anyuékhoz. Ezekben a napokban már újfent nagy hőség volt. A szomszédságban mindenhol nyaraltak vendégek, nagy volt a nyüzsgés. És hát kicsi a telek, közel vannak a szomszédok. Ezzel nincs is gond, de a többéves tapasztalatok alapján megfigyeltünk egy fizikai törvényszerűséget, amikor már nagyon idegesített valamelyik szomszédból hallatszó folyamatos fúrás/fűnyírás/flexelés stb. Tehát az üdülőövezetbeli zajongási együttható: Amikor a hőmérséklet 30 fok felé emelkedik, akkor a 12 és 15 óra közötti időpontban törvényszerűen meg kell szólalnia egy elektromos szerszámnak, de minimum egy kalapácsnak, ezek hiányában valamely idegesítő zenének egy recsegő rádióból. Ez a nyaralás sem múlhatott el orvosi ügyeletek felkeresése nélkül, Marcit fülészetre vittük hétfőn, Veszprémben, mert megfájdult a füle. Ki kellett szívni a füléből a vizet, és fülcseppet is kapott. Nagyon zokon vette, hogy emiatt nem bukhatott le a víz alá. Milla is állandóan víz alatt akart lenni. A Balatonban kevés ideig akart maradni, az úszógumiból állandóan ki akart bújni, hogy mi fogjuk ölben. Neki ez volt a fürdőzés. Aztán: menjünk a gyerekmedencébe! Van egy ilyen pancsoló a gyerekeknek, ahol ők fürödhetnek, a felnőttek pedig a medence szélén ülve aszalódhatnak a tűző napon. Hát itt ücsörögtünk felváltva, Milla meg folyton a víz alá bukott. Ott úszó mozdulatokat tett, aztán felbukkant. Meg is kérdezte egy anyuka, hogy hány éves a Milla, és tud már úszni? Járt babaúszásra? Mert olyan ügyes. Mondtam, hogy nem tud úszni, és nem járt, ezeket magától csinálja. Az ő kislánya is pont ennyi idős volt, és ő meg ott játszott szépen a medence szélén. Persze örülök én, hogy Milla ilyen ügyes, de néha olyan jó lenne ha ő is csak úgy eljátszogatna szépen és nem csinálna mindenféle mutatványokat… Megtanulta magát önállóan lökni a hintán. Volt olyan mini mászófal a játszótéren, azon is úgy mászott, mint a makimajom. Hihetetlen a mozgáskoordinációja. Amúgy meg változatlanul hisztis, és akaratos a kisasszony. Érdekes, mert csak akkor, amikor mind együtt vagyunk. Amikor kettesben mentem vele Anyuékhoz, olyan volt, mint a kisangyal, egy hangos szava sem volt. Olyan, mintha akkor, amikor ott vagyok én is, Apa is, Marci is, akkor folyamatosan a mi figyelmünkért küzdenének. Akár rosszalkodással is. Ezért extra fárasztóak tudnak lenni így Marcival. Nem is mondhatnám, hogy pihenés volt nekünk ez a két hét. :) Az első keddi lehűlés után Milla megfázott, és betaknyosodott. Marci is fújta az orrát egyébként. A mi gyerekeink ilyenek, 38 fokban is náthásak. Szombaton, 10-én reggelre pedig kötőhártya-gyulladása lett Millának, csipás és duzzadt volt a szeme. Mivel amúgy is elromlott az idő, összecuccoltunk, lezártuk a nyaralót, és elmentünk Veszprémbe. Ezúttal a gyerekorvosi ügyeletet kerestük fel. Az a jó az ügyeletben, hogy nem kell várni, mert általában nincs ott senki. Millának Tobrex szemcseppet írtak fel. Beszereztem egy új orrszívó készletet is, mert azt természetesen otthon hagytuk. Tehát egy napot Veszprémben töltöttünk megint, aztán 12-én, hétfőn irány Fehérvár. Marci ottmaradt a mamánál, mi bepakoltuk rengeteg cuccunkat a csomagtartóba, elbúcsúztunk Marcitól és a mamától, aztán kikanyarodtunk a parkolóból. Ekkor vettük észre, hogy valami megint nem stimmel az autóval... Jobb hátsó defekt. Teljesen lapos volt a kerék. El se hittük, hogy egy héten belül a harmadik kereket kell lecserélni. A csomagokat kiszedtük a csomagtartóból, Apa kivette a rossz kereket, és berakta a pótkereket (már igen gyarkolottan), visszacuccoltunk, és elmentünk Fehérvárra pótkerékkel. Ez volt tehát hétfőn, 12-én. Másnap reggel készültünk Ausztriába. Bosszantó volt a defekt, de még mindig jobb volt így, mintha másnap reggel, az indulás előtt történik vagy neadj isten kint Ausztriában. Fehérváron van ismerős gumiszerelő, akihez el tudtuk vinni, és nagy szerencsénkre ezt a gumit nem kellett kicserélni, hanem felfújták.