Ausztria 2. rész

Nagyon érdekes volt, sokféle nációval találkoztunk a hegyen. Voltak ugye a japán turisták, akik amúgy mindenhol megtalálhatóak, és a hegyre nyári ruhában, papucsban mentek fel. Persze ők nem is mentek tovább, a felvonó felső állomásán lefényképezkedtek, aztán mentek vissza.
A túrázók között a németen kívül hallottunk angol, orosz, lengyel, magyar hangokat is. Egy kis részük ment a sziklamászós fal irányába, aztán voltak a nordic walking botokkal meg profi túrafelszereléssel bíró túrázók, na meg a magunkfajta amatőrök, akik futócipőben álltunk neki hegyet mászni. :)
Érdekes volt, hogy van ez a szokás, hogy a hegyen köszönnek egymásnak a hegymászók, hogyha eltűnik valaki, akkor legyen, aki emlékszik rá, hogy találkozott vele. Nekünk is köszöngettek sokan. Többen szóba is elegyedtek velünk, általában németek, hogy meddig jutottunk el, meg ilyesmi, volt aki megjegyezte, hogy az ilyen cipő, ami nekünk van, nem való hegymászáshoz, szóval sok barátságos emberrel találkoztunk út közben.
És ami feltűnt, hogy sehol egyetlen eldobott szemetet nem láttunk.
Az ösvény olyan volt, hogy felfelé kellett kapaszkodni a köveken, szóval nem sima úton kellett gyalogolni azért. Sziklamászásra nem vágyom, de ez tetszett. Végülis a tetejéig nem másztunk, mert elég sokat mentünk, és még nem láttuk a végét, de azért elég magasra feljutottunk, és innen is nagyon szép volt a panoráma.

Lefelé fárasztóbb volt a menet. A végére már fájt a lábunk. Gondoltuk, majd milyen izomlázunk lesz, de végül nem lett. A 3-4 órás gyaloglásban és mászásban elfáradtam, nem vagyok hozzászokva, és a végén már csak arra vágytam, hogy leülhessek, de most meg már úúúúúúgy mennék megint..... Az összes útvonalat bejárnám....
Úgyhogy délután leereszkedtünk a felvonóval, és visszamentünk Obertraunba.
Egy nagy pihenés után a faluban sétáltunk.

Obertraun

Abban a pizzériában vacsoráztunk, ahol első nap, utána pedig lesétáltunk a tóhoz. Van ott egy kis strand, egy kis stég, a víz pedig a szélén egész kellemes hőmérsékletű volt, sekély, és kristálytiszta.
Ezen a strandon elég nagy jövés-menés volt, mert mint megtudtuk, ez a nap volt az első napja a siklóernyő-bajnokságnak. Ekkorra már vége volt az aznapi siklóernyőzésnek, a résztvevők már az ernyőiket szárítgatták, hajtogatták. Elhatároztuk, hogy a másnapi hazaindulás előtt idejövünk, és megnézzük a siklóernyősöket, mert ez egy több napos verseny volt.
Úgyhogy másnap kijelentkeztünk a szállásról, elköszöntünk angol házigazdánktól és kimentünk a tóhoz.
Sokan üldögéltek már a strandon. A hegyről indultak a siklóernyők. Látványos bukfenceket is csináltak és egy részük a tóba érkezett egy kis négyzet alakú matrac-szerűséget megcélozva. Illetve sokszor éppen mellette csobbantak a vízbe, aztán ment is értük a motorcsónak. Nagyon klassz volt.

Néztük egy darabig őket, aztán búcsút intettük Obertraun-nak, és hazaindultunk. 

Remélem, hogy egyszer a gyerekekkel is eljövünk ide. Nagyon-nagyon szép helyeken jártunk, lenyűgözött, hogy így is lehet élni, ilyen környezetben, ilyen nyugalomban....