Tisza-tó

Csütörtökön 1 óra körül indultunk Tiszafüredre. Én pakoltam mindent össze délelőtt, és zártam be a lakást. Azt gondolom, a Balatonra sem pakoltam volna sokkal több cuccot. Legalábbis úgy éreztem :)

Szóval egy órára mentünk ki a vasútállomásra Apáért, aki érkezett Veszprémből a 24 órás szolgálatból, de előtte még be kellett ugranunk Leventéékhez, mert Marci ott hagyta az egy szem baseball sapkáját előző nap, valamint a gyógyszertárba Milla antibiotikumjának második adagjáért. De elindultunk és nem volt semmi olyan, amit itthon hagytam volna.

Az apartmanunk Tiszafüreden egy kis eldugott utcában volt, egy aprócska nyaraló pici kerttel. De minden volt, ami kellett, két hálószoba, és új bútorok. Igazából csak aludni mentünk vissza ide a négy napban, mert folyton mentünk valahová. Az első délutánt a tiszafüredi szabadstrandon töltöttük. Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert végig szuper nyaralóidő volt, kellemesen napos de nem túl forró. A Tisza-tó is langyos volt. A víz itt egy kicsit hínáros volt, de amúgy a strand nagyon tetszett. Rengeteg apró halat láttunk a víz felszíne alatt, Marciék jó sokáig elvoltak azzal, hogy kisvödörrel próbálták kimerni a halakat. Marcinak kétszer sikerült is J Pedig aztán jó sebesen úsztak a kis halak.

Persze alig lehetett kiszedni őket a vízből, amikor már lilult a szájuk.

Másnap reggel a Kalandszigetre mentünk, ami szintén közel volt gyalog, pontosabban a kis kikötő, ahonnan kiscsónak vitt át minket a szigetre.  Ez a kalandpark alig egy hónapja nyitott ki úgyhogy egész új. Én meg Apa is szívesen másztunk volna és csúsztunk volna kötélpályán, de rájöttünk, hogy egyrészt így igen borsos lett volna az ára, másrészt az időbe nem fért volna bele, hogy felváltva másszunk és őrködjünk a gyerekekre. Majd egyszer J Szóval mi sétálójegyet vettünk, de Marcinak mászójegyet, Millánk meg ingyen volt.

Volt két alacsony gyerekpálya, Marci először ezt próbálta ki. Viszont Milla sem maradhatott ki, ő is felvette a mászófelszerelést. Neki persze mi rakosgattuk a biztosítókötelet. Nagyon cuki volt a mászófelszerelésben. Ment, mászott, csúszott kötélpályán, nagyon élvezte. 

Aztán kicsit játszótereztünk, majd pedig Marci nekiindult az alacsony felnőttpályán. Itt 130 cm felett lehet mászni, úgyhogy ő éppen belefért. Millácska kezdett fáradni, sétáltunk, vártunk, Marci csúszott a magas kötélpályán egyet, aztán levette a felszerelést, és elmentünk a magas tanösvényre. Ez a fák lombja között vezet végig, és ide mi is felmehettünk. Nagyon klassz volt. Kétszer is végig kellett rajta menni. Utána én Millát visszavittem az apartmanba, hogy lefektessem, mert nagyon elfáradt. Marci pihent egy kicsit, aztán Apával visszamentek az alacsony mászópályára, mert még volt egy rész, amit végig akart csinálni. Milla aludt, Marci mászott, aztán visszajöttek ők is az apartmanba. Utána ebédelni mentünk, majd strandolni.  Ez a nap pont egy kicsit felhősebb volt, ezért nem volt annyira meleg az idő, de pont jó ehhez  a kalandtúrához. A strandoláshoz sem volt hideg. Aztán gyűltek a felhők, és jött egy nagy felhőszakadás este. A gyerekek még lefekvés előtt kiültek nézni egy kicsit az esőt. Másnapra megint napos idő lett.

Ezen az egy napon készültünk időre menni, 9-re foglaltam motorcsónakot. Persze hogy ezen az egy napon aludtak volna sokáig, 8 óra után keltek. Így aztán negyed 10 körül értünk a kikötőbe, ahol Milla meg Marci mentőmellénybe bújtak, és útra keltünk a kis zöld motorral felszerelt csónakkal, amiben a biztonság kedvéért egy lapát is volt elhelyezve. Fényképeztem, videóztam, Millának az első megszólalása a videón az, hogy „Mikor érünk már oda?” Egy órácskát voltunk el, tettünk egy kört a tavon, be az egyik öblítőcsatornán, egy kis szakaszon a nyílt Tiszán, aztán vissza egy másik öblítőcsatornán. Nagyon szuper volt. 

Ezen a délelőttön még egy fazekasműhelybe is ellátogattunk, ahol vettünk szuvenírt, és megnézegettük a szépséges kerámiákat. Nekem is nagyon tetszett, de nagyon nézelődni nem tudtam, mert persze arra vigyáztam, hogy nehogy Milla leverjen és összetörjön valamit.

Megint abban az étteremben ebédeltünk, ahol előző nap. Milla is egész jól evett és nem is rohangált el sűrűn. Aztán a délutáni szunyókálás után elmentünk a poroszlói szabadstrandra. Poroszló eléggé felkapott lehet a nemrég megépült Ökocentrum miatt, ez meglátszik az árakban is, amelyek magasabbak voltak, mint Tiszafüreden. Étel-ital árakat értve. Nem mintha bármit is vettünk volna egy-egy jégkrémen kívül a gyerekeknek. A pozitívum a tiszafüredi szabadstranddal összevetve egyedül az, hogy Poroszlón tisztább volt a víz. Amúgy annyira nem jött be, keskenyebb a homokos part, és Rikárdóék is túl sokan voltak.

Poroszlói strandolás után még elmentünk egy szép játszótérre is Tiszafüreden, ahol egy kilátó is van. 

folyt.köv.