Ökocentrum

Gyorsan eltelt ez a három nap, mert vasárnap már jöttünk is haza, úgy, hogy indulásból a poroszlói Ökocentrumba mentünk.

De én úgy éreztem, mintha legalább egy hetet ott töltöttünk volna, mert sok programot csináltunk. Még lehetett volna több mindent is csinálni, de ennyi fért bele az időbe, és a jó időt kihasználva leginkább strandolni akartunk.

Milla babó gondoskodott arról, hogy fitt és edzett maradjak, rengeteget cipeltem a 4 napban, Apával felváltva. Nem voltam következetes, hogy a követelőzésére, miszerint vegyem fel, nemet mondjak.

Ha tudtam, hogy kipihent, és nem kell sokat gyalogolni, akkor hiszti árán, de jönnie kellett gyalog. Mert ugye cipelem, aztán meglát valami érdekeset, és elkezd futni. Na persze, ilyenkor csak azért cipelteti magát, mert unja a sétát. Szóval ha csak erről volt szó, akkor nem vettem föl, hiába hisztizett. De amikor tudtam, hogy tényleg elfáradt (pl. a Kalandsziget után, vagy az Ökocentrumban) akkor vittem kézben a 14 kilóját. Komolyan, a babakocsinak nagy hasznát vettük volna, valamint felmerült a hordozókendő háton való használata is.

Az Ökocentrumban is leginkább kézben vittük Millát. Nem csoda, mert mikor 10 órakor elindultunk Tiszafüredről, már úgy elálmosodott, hogy bealudt a kocsiban 5 percre. Mivel későn aludt el előző este, és korán kelt. Így aztán volt nyűgösködés. Inkább vittük kézben. Így is elhangzott egy párszor a „menjünk haza” kezdetű nyafi.

De a látnivalók Millát is lekötötték, abból pedig bőven akadt. Például az őzikék elől alig lehetett elcsalni. Először az épületbe akartunk menni, hogy megnézzük az akváriumokat, de ehhez el kellett haladnunk több játszótér, az őzikés terület, a kis csónakázó tó előtt is, és meg kellett ígérni, hogy visszafele majd ide is jövünk.

A nagy épületben a sok-sok szép akvárium a halakkal, kígyókkal, békákkal, gyíkokkal nagyon tetszettek Millának is. Az egyiknél volt egy nagy műhal-fej ahogy kifele néz tátott szájjal, attól félt. 

Körbejártunk, felmentünk a tetőn lévő kilátóba, lefele menet meg betévedtünk egy játszószobába, ahonnan természetesen alig lehetett kicsalni őket. Aztán mentünk a vízi sétányra. 

Kis hajó vitt át minket a túlpartra, ahonnan indult a sétány. 

Ekkor már dél körül járt az idő, Milla fáradt volt, kézben vittük végig, felváltva. Meleg volt, tűzött nap és közben erős szél fújt, úgyhogy belőlünk is kivette az energiát. A nádasban vezetett végig a sétány, körben a Tisza-tó, tele békalencsével. Az első néhányszáz méter után Milla fejéről lefújta a szél a kalapját. Bele a vízbe, a békalencse tetején szépen megállt. Egy kicsit több, mint karnyújtásnyira a padlótól. Tanakodtunk, hogyan szedhetnénk ki, mert még bot sem volt a közelben. Csak nád. Milla sírt, hogy most itt fogjuk hagyni a kalapját? Ekkor jött szemben egy kis csoport, köztük egy igen magas fiatalember, aki felajánlotta, hogy megpróbálja kivenni a kalapot. Lehasalt a padlóra, Apa fogta  a lábát, és ő éppen hogy elérte a kalapot.
Milla így visszakapta csuromvizes kalapját. :) Nem akarta felvenni vizesen, így időnként a vizesflakonból locsolgattam a fejét, hogy nehogy napszúrást kapjon. De nem lett semmi baja szerencsére. A sétányt viszont nem jártuk végig, az másfél óra lett volna, és már nekem is elég volt. Úgy a feléig jutottunk el.

Visszahajókáztunk hát a partra, mert még mindig várt ránk látnivaló, egy kis állatkert. Teknősök, gólyák, kecskék, juhok. Ja és két sakál, akik az árnyékban aludtak. Itt meg kellett jegyeznünk a gyerekeknek: „Látjátok gyerekek, ezek azok az állatok, akikhez hasonlítani szoktunk benneteket, amikor ordítotok.”

Visszafelé még megnéztük a tájházat is, és meg kellett állnunk az őzikéknél újra, akik odaálltak a kerítéshez, és fűvel lehetett etetni őket. Annyira cukik voltak.

A játszóterezést leszavaztuk, miután tűzött a nap és egy deka árnyék sem volt ott. Viszont a kis tavon a csónakázást ki kellett próbálni. Volt ott néhány kis tutaj, és a gyerekek evezővel tudták kormányozni. Marci nagyon élvezte. 

Aztán hazafelé vettük az irányt. Még Marci is elaludt a kocsiban. 

Jól sikerült ez a tisza-tavi hosszú hétvége, egy pár év múlva biztos elmegyünk még ide, ha Milla is nagyobb lesz.