Húzós hetünk volt. Kezdődött azzal, hogy pont egy hete, pénteken délelőttre Milla belázasodott. Pont, amikor mentünk volna ki Apa elé az állomásra. Akkor már egy pár napja taknyos volt. Éjszaka is fent volt, nappal is kapott nurofent, persze amikor épp láztalan volt, akkor jó kedélyű és virgonc volt. Másnap volt a bölcsis bál. Ezt már nem mondtuk le, be volt fizetve és Anyuék is érkeztek, hogy bébiszittekedjenek este. Este nem is volt gond Millával, elaludt szépen.
Mi pedig 1-ig voltunk a bálban, messzire menni nem kellett, hiszen itt volt tőlünk 5 percre. Egész jól sikerült, jól éreztük magunkat, a zenekar is játszott olyat, ami kedvemre való volt olyat is, ami a főiskolás bulik feelingjét idézte. De aztán 1 óra körül leléptünk, mert tudtuk, hogy hamar itt lesz a reggel. Miután hazaérkeztünk, és lefekvéshez készülődtünk, felébredt Milla, lázasan nyöszörgött. Nurofen, víz, orrszívás, tejci, aztán nem akart visszafeküdni a saját ágyába, így helyet cseréltem vele. Senki nem aludt valami sokat aznap. De azért a hétvége így is egész jól sikerült.
Milla onnantól már csak éjszakánként volt lázas, hétfőn mentünk orvoshoz, és szerdára rendelt vissza. Aznap volt első éjszaka, hogy nem volt lázas. Közben védőnőnél is jártunk, mert Milla mindjárt 3 éves, és így megcsináltuk a státuszt. A védőnőnél megmérték Millát, 14 kg és 95 cm a kisasszony. Vérnyomást és mértek nála, volt hallásvizsgálat is fülhallgatóval. Mosolyogtam magamban, mert még jól emlékszem, hogy Marcival ezt a kettőt nem lehetett megcsinálni 3 éves korában, mert ordított hogy ő nem akarja. Pedig hát egyik sem fáj, de ő alapból fél attól, ami ismeretlen. Milla meg ott ült és tűrte :) Olyan különbözőek. De nem sikerült a hallásvizsgálat, mert még náthás volt, és így nem tudta megállapítani, hogy melyik fülében hallja a zenét. Vagy még túl kicsi hozzá. A szemvizsgálat is értelmezhetetlen lett, de nem is csodálkozom. Kezeket mutattak neki, és azt kellett volna mutatnia, hogy merre néznek az ujjak. Ő még ezt nem tudta követni. Bár érdekes módon a jobb kezével mindig eltaláta, a ballal meg pont az ellenkezőjét mutatta. Mindazonáltal valószínűleg nincs gond a hallásával és a látásával sem.
Szerdán lett volna a nyílt délelőtt az oviban. A védőnőnél pont találkoztunk Marci volt óvónénijével, aki most terhes (így sajnos nem ő lesz Millácska óvónénije), és kérdezte, hogy jövünk-e, dehát így betegen nem vittem el a gyerekek közé. Szerda délután mentünk vissza a doki nénihez, ő is megcsinálta a vizsgálatokat a státuszhoz, és mondta, hogy hétfőn mehet bölcsibe Millácska.
Játszótereztünk egy kicsit a hirtelen jött jó időben (mondtam előre, hogy nem lesz tavasz idén), majd hazamentünk. Marci már gyanús volt, nem ette meg a vacsorát, helyette letette a fejét az asztalra. Estére hőemelkedése lett, így aztán csütörtökön, azaz tegnap már nem ment suliba.
Ő is elkapta hát. A taknyosságon és a lázon kívül nincsen más baja. A láza nem ment 38 fölé. Furcsa, hogy ilyen elfekvős, nem nyüzsög egész nap. Inkább nyüzsögjön, csak gyógyuljon meg. Őt ma vittem el az orvoshoz, bár ma egy helyettesítő doktor néni volt.
Én két napja nem alszom, mert Marci nagyon rosszul alszik, nehezebb vele, mint Millával, amikor beteg volt, mert Milla akkor megkapta a Nurofent, és aludt tovább reggelig. De Marci meg egész éjjel nyafog, akkor is amikor már nem lázas. Az orra is tele van persze. Időnként nyafog egyet, sírdogál. Bemegyek hozzá: Mi baj van? - Semmi. És visszafekszik. 20 perc múlva megint. Szaladgáltam be hozzá fél óránként. Mindez onnantól kezdve, hogy én is lefeküdnék aludni. Ja, és egyedül vagyok itthon velük hétközben. Ilyenkor Marci nem emlékszik rá, hogy mit álmodott, nincs is teljesen magánál. Értelmetlenségeket beszél.
Milla is beszélt tegnap álmában, de azt lehetett érteni. Azt mondta vidáman: Anya! Fogok a kezmben egy almát! Itt van! Nézd! És nevetett hozzá. Aztán aludt tovább.
Milla egyébként legdurvább dackorszakát éli, hisztis rohamokkal. Az utcán is csinálja, már jópáran megnéztek minket emiatt, időnént rosszalló megjegyzéseket is hallok, hogy ejnye-bejnye. Milla egy valamin bekattan, és ordít. És akkor ilyen összefüggő hisztirohamokat produkál. Vagy éppen szünet nélkül nyavalyog. Rendkívül próbára teszi a türelmemet.
Anyukám szerint én is elég hisztis kislány voltam (sőt szerinte még most is az vagyok), de amikor láttam, hogy nem törődnek vele, akkor abbahagytam. Milla nem ilyen, ő nem hagyja abba. Az idegrendszerem meg ilyenkor már cafatokban.
Amikor meg nem hisztizik éppen, akkor meg egy imádnivaló bűbájos csacsogó kis tündérhercegnő.
Jó lesz már, ha meggyógyulnak teljesen. Marcinál hétfőn és kedden nyílt nap lesz az iskolában, arra mindenképp szeretnék elmenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése