A húsvéti hétvégéről

Megint elöntött az optimizmus az időjárást illetően, mert ma kimostam a téli kabátom és Milla overállját. Ennek a télnek a végén harmadszor. Aztán mindig elő kellett szedni újra és újra a kabátokat, mert leesett a hó. De ugye már idén többet nem esik a hó???

Az esőből, sáros és szutykos időből is elegem van már. Én még csak-csak ellennék bent a lakásban napokon keresztül is akár, de a gyerekekkel egyszerűen nem lehet bírni már a négy fal között. Vagy én csinálok valamit nagyon rosszul, vagy nem tudják levezetni a fölös energiáikat, de nagyon rosszak. Tegnap jöttünk haza a nagyszülőktől és ilyenkor mint rendesen, megint totál kifordultak önmagukból.
Egyébként az utazás jól telt, Marciék begyűjtötték a húsvéti ajándékokat, és még itthon is várta őket az ajándék tegnap.
Az odautunk szerencsére simán ment, pedig én mentem egyedül a két gyerekkel Veszprémbe, mert Apa ott várt ránk. Milla is jól elvolt, Marci többet kérdezgette, hogy mikor érünk már oda. Először végighallgatták a Bicikli-biciklit, aztán a népdalos lemezt. Aztán Millácska el is aludt, amikor rátértünk az M7-esre. Anyuéknál megálltunk egy fél órás szünetre, aztán már csak a Székesfehérvár-Veszprém távolságot kellett legyűrnünk. Marcival ekkor szólánc játékot játszottunk. Milla is aranyos volt. Panaszkodtam, hogy szemembe tűz a nap, és nincs nálam napszemüveg (mert bizony még a Nap is kisütött egy rövid időre).

-          Akkor csukd be a szemed, és takard el a kezeddel – javasolta Milla.

-       De akkor hogy vezessek?

-          Ja, hoppá. Bocsi.

Pedig igyekeztünk programokat csinálni nekik a rossz, sőt katasztrofális idő ellenére. Veszprémben az unokatesókkal játszhattak. Milla a nála öt nappal fiatalabb Patrikkal játszott, nagyon édesek voltak.
Pénteken aludtak mindketten délután. Patrik ébredés után nem akarta levenni a pelust, és abba készült kakilni is. Milla ezt nem hagyhatta szó nélkül, felháborodottan mondta:

-          Kakilni a wc-be kell!

Utána meg jött ki árulkodni, hogy  a Patrik a pelusba akar kakilni :)

Szombaton délelőtt játszóházba is elvittük Marcit és Millát. De olyan fáradtak voltak, mert korán keltek és nem aludták ki magukat, hogy háromnegyed óra elteltével maguk akartak hazamenni.  Pedig jó kis játszóház volt. Délután átmentünk Fehérvárra. Itt is javarészt bent kellett lenni, a kinti bográcsozásból sem lett semmi, bár hétfő délelőtt már ki tudtunk menni velük egy kicsit sétálni, vonatokat nézni és játszóterezni. Millácska megmutatta a Maminak, hogyan szokott hisztizni, amikor cipeltetni akarja magát. Most azt az ürügyet találta ki, hogy ő fél a kutyáktól, ezért kell őt kézben vinni, akkor is, ha nincs kutya a közelben. De most nem siettünk sehová, úgyhogy nem cipeltem kézben Millát, hanem megvártam, amíg magától befejezi a dilizést.

Délután Marcival moziba mentünk, megnéztük a Croodékat. Aranyos mese, sokat lehetett rajta nevetni a felnőtteknek is.