Ezek vannak

A múlt héten Milla hozta rám a frászt. Szerda reggel nem akart felkelni az ágyból, sírt nagyon. Tiltakozott, ha fel akartam emelni az ágyból. Nem tudtam, mije fáj. Marcit a felső szomszéd vitte iskolába. Milla meg csak feküdt, és még a fejét sem akarta felemelni. Gondoltam, elviszem a fülészetre, hátha a füle fáj, a gyerekorvoshoz nem vihettem, mert ő aznap délután rendelt. De Millát nem lehetett felvenni az ágyból. Végül csak sikerült elhívnunk hozzánk a gyerekorvost, Apa behozta őt a városból. Én akkorra már kiborultam rendesen, hogy mi baja lehet Millának. Mire a doktornő megérkezett, addigra Milla is kezdte összeszedni magát, már felült a kanapén, és utána fel is állt, de addigra eltelt 2-3 óra a reggeli ébredéstől. Megvizsgálta őt a doktornő, még meg is dícsérte, hogy Milla megértette és megcsinálta azt, hogy fogja meg az orrát csukott szemmel, meg nyújsta ki a két kezét csukott szemmel. Szerencsére semmi olyat nem talált, ami aggodalomra adhatott volna okot, de mondta, hogy figyeljük, és szükség esetén másnap vigyük be hozzá. Ekkorra Milla már fel-le szaladgált, mint akinek kutya baja. Aztán a délutáni alvásból megint nehezen kelt fel, és csak kiderült, hogy konkrétan a nyaka hátsó része fáj, az, ha hátra kell hajtania a fejét, de a legkisebb mozdulatra is. Gyanítottuk, hogy talán ennyire elfeküdte a nyakát. Az orvos szerint pedig van ilyen vírus, ami a nyakizmot támadja meg. Másnap ezért elmentem hozzá Millával, adott egy beutalót laborba, hogy akkor már legyen rendesen kivizsgálva, és mondott egy krémet, amivel kenhetjük Milla nyakát. Millának aztán minden nap kevésbé fájt a nyaka, 3-4 nap múlva pedig már nem fájt egyáltalán. De azért jól ránk ijesztett.
A vérvételt is megejtettük, dolgozik ott egy kedves ismerősünk, aki segített, hogy rögtön bemehessünk, és segített elterelni Milla figyelmét a szúrásról. Milla annyira ügyes volt, éppen hogy csak elpityeredett. Perzse mindenki őt figyelte, de a nagy sírás elmaradt.

A hétvégén aztán a Grétiék voltak nálunk melegszendvicspartira. Jól sikerült. Másnap játszóházban voltunk, gondolkodtunk, hogy hogyan rendezzük meg Marci szülinapját. De végülis nem játszóházban lesz, hanem itthonra hív majd meg 5 gyereket. Annyit elbír talán a lakásunk. Hogy kiket? Természetesen Grétit és Jázmint, a két barátnőjét. Leventét, aki új barátja az osztályból. És még Anitát és Rékát, ők ugyan nem olyan közeli barátok, de ők is meghívták már Marcit buliba. Már kitaláltam, hogy összeállítok majd egy zenei válogatást a Marci kedvenceiből és bulizós számokból, mert ezek a lányok szeretnek táncolni is. Hadd örüljön az alattunk lakó :) 
Apropó táncolás. Szombat este Marciék mindig nézhetik egy kicsit az x-traktort x-faktort, egy kicsit tovább fennmaradhatnak így. Milla is táncos lábú, de Marci kifejezetten figyelte a háttértácosokat, és próbálta utánozni őket, annyira aranyos volt :) Olyan ügyesen mozog egyébként. Hátha tanul majd táncot a későbbiekben. Most egyelőre a néptánc van az iskolában.
Én nem vagyok oda az x-faktorért, szerintem nagyon alacsony a színvonala. A Voice-t sokkal jobbnak tartom, ott vannak olyan hangok, amik kifejezettem tetszettek. De az később kezdődik, Marciék akkor már alszanak. Így aztán marad az x-faktor szombat este. Azt is inkább a tánc miatt szeretik Marciék. A múltkor is megjegyezte Marci: "Hát az énekes nem valami jó. De a háttértáncos lányok tetszenek." :)

Iskola: legutóbb piros karikát kapott magatartás-szorgalomra, de ő mindig elmondja, hogy "nem is fekszem már az asztalon". Az olvasással tök jól halad, és érdekli is, ő maga is próbál szavakat elolvasni a mesekönyvekben. Van olyan, hogy mesélem neki este a Geronimo Stiltont (nagy kedvenc mostanában), és ő közben silabizálja, hogy melyik szó micsoda.
Remélem, hogy ugyanúgy szeret majd olvasni, mint az apja és az anyja, mert akkor sosem fog unatkozni.

Milla: most az van, hogy három napot (kedd-szerda-csütörtök) jár a bölcsibe, és akkor ott is alszik. A többi napokon pedig itthon van. Jól érzi magát, és nem sír most már a bölcsiben.
Időközben rászokott a kis vécére is (először belecsusszant, és utána sokáig nem mert ráülni), és itthon sem a bilibe, hanem a vécébe intézi ügyeit, kapott egy vécészűkítőt.
Önérzete, önállóság utáni vágya továbbra is töretlen, szeretne mindent maga csinálni. (Én veszem le! Én fogom! Én húzom le! Én hozom! stb stb)