Értékelő, dolgozat, fogadóóra

A múlt hét hétfőn, a szünet utáni első napon Marci azzal lepett meg minket, hogy az iskolából hozott egy értékelő füzetet és egy matek dolgozatot. (!) Ilyen tájékoztató füzetem nekem is volt elsőben. Nem, nem osztályoznak, de mindennek megvan a megfelelője, ez vicces. Szóbeli értékelés is volt magyarból és matekból. Nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget a dolgoknak: matek és magyar jmf, ami nyilván a jól megfelelt = 4-es, a többi tantárgy kmf, ami valószínűsíthetően a kiválóan megfelelt. Mert megfejtést, kódot nem írtak ezekhez a rövidítésekhez.

A matek dolgozat meg 88 %-os lett, jó, ami négyesnek felel meg.

Meglepetésszerűen benne volt a tájékoztató füzetben a másnapi fogadóóra időpontja is.

Erre elmentem, és kissé meglepve hallgattam a panaszáradatot, amivel a tanítónénik kezdték a mondókát Marciról. Történt-e valami úgy 3-4 hete, mert Marci amennyire érdeklődő és lelkes volt év elején, úgy mostanra megváltozott, lusta, nem figyel, sokszor lefekszik a padra és nem csinálja amit kell, úgy kell noszogatni. Meglepődtem, mert én csak azt láttam, hogy csupa piros pontot, csillagot hoz. Környezetből meg lett dícsérve, hogy nagyon okos, mindig nagyon okos dolgokat mond. Tudom, hogy én, hogy Marci milyen, ami nem érdekli, azt nem csinálja és ezen változtatni kell, mert tudnia kell, hogy vannak kötelező jellegű dolgok, amiket meg kell csinálni, akár tetszik akár nem. De az, hogy felkeltsék a figyelmét, a tanító nénik feladata is. Érdekes ez, mert a minap lelkendezett Marci, hogy képzeljem, ma Gabi bácsi tartotta a matek órát (ő egy gyógypedagógus féleség, aki az osztályba járó autista gyerekhez van rendelve), és az milyen jó volt. Gondolom, unja Marci a folyton ismétlődő matek gyakorlatokat, szinte ugyanolyan feladatok vannak mindig.

Engem az is érdekelt, hogy hogy érzi magát az osztályban, és arra azt mondták, hogy jól elvan a gyerekekkel, a szabad játékot mindig várja.

Azért persze a lelkére lett beszélve, hogy szedje össze magát, és csinálja, amit kell, de azért túlzott jelentőséget én nem tulajdonítok ennek a dolognak.

Érezze jól magát, menjen szívesen az iskolába, és persze ne hozzon fekete pontokat, tanulja meg amit kell.

Egyébként itthon is vannak zűrjeink Marcival, pontosabban szólva az ilyen jellegű hisztiket, amiktől a hajunk égnek áll, csakis nekünk tartogatja. Az elmúlt két hétben majdnem minden napra jutott egy ordítós hiszti, mintha csak visszamenne 3 éves szintjére, és úgy gondolja megoldani a dolgokat, hogy ő ordít. Néha tehetetlennek érezzük magunkat, de bízom benne, hogy van kiút ebből, és meg tudjuk oldani. Nagyon nehéz és rengeteg türelem kell hozzá….

De ezt a bejegyzést amúgy még a múlt hét elején írtam, és azóta azért vannak változások, vagy éppen egy jobb periódusban van Marci, mert a napokban ritkábbak a hisztik és szófogadóbb lett.