Október 2.

Ma nem aludt Milla délután. Pedig fél 7-kor kelt, és állítólag a bölcsiben is nyűgösködött, többször is lefeküdt a kuckóba pihenni, szóval gondoltam én, biztos fáradt volt. Hát, nem tűnt fáradtnak. Próbálkoztam én mindennel, Marci ágyába fektettem és lefeküdtem mellé, de úgy is fölkelt. Mégsem volt fáradt. Kicsit ugyan pihengetett mellettem, de csak pár percet. Közben suttogta: "Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet..." Gondolom, ma ezt tanulta a bölcsiben :)
Amikor fölkeltünk, végig is mondta az egész mondókát. Valószínűleg mondókáznak velük sokat a bölcsiben, mert azóta keztde ő is önállóan végigmondani ezeket. Persze mi is szoktunk neki itthon mondókákat mondani, de eddig nem ismételte el, csak hallgatta.
Később azt is elmesélte, hogy Petivel és Lellével játszott ma a bölcsiben.
Kitaláltam, hogy gyurmázzunk, amit nagyon szeret. Először sütiformákat szúrt ki a gyurmából, utána embert formáztunk. Ez is nagyon tetszett neki. Aztán jött Apa, én mentem Marciért, ő pedig folytatta a gyurmázást Millával. Összességében ma 3/4 3-tól 5 óráig gyurmázott Milla egyhuzamban. Apa azt mondta, hogy egy csomó embert kellett neki gyártania.
Marcit meg elvittem shoppingolni, mert leamortizálta/kinőtte a nadrágjait, venni akartam neki farmert, pólókat. Sikerült is, de ő persze, mint általában a férfiemberek, nyűgnek tekinti a ruhavásárlást. (A cipőboltot nem bánja, mert ott legalább lehet tévézni.)
Az egyik ruhaboltban, amikor a pénztárnál fizettem, Marci nézegette az oda kirakott karkötőket.
- Az lányoknak való - mondta neki a fiatal eladólány.  - Neked van barátnőd?
- Van. Kettő is. - felelte Marci természetességgel.
Ezen persze jót derült az eladó.
- És hányadikas vagy?
- Elsős.
Így aztán nagy mosoly kíséretében távoztunk az üzletből.