A hosszú hétvége úgy kezdődött, hogy Marci szombat délután hivatalos volt egy szülinapi buliba. Megintcsak lánybuliba hívták, B. Réka szülinapjára, aki csoporttársa volt az oviban, de most nem osztálytársak. De azért gondolt Marcira is :) Úgyhogy a Mókus csoport kemény(lány)magja volt ott, Marcival kiegészülve. Aki jól érezte magát, voltak különböző vicces feladatok, amik tetszettek neki, de aztán, mesélte, a lányok Monster High-t játszottak, amiben ő lehetett volna az egyik fiú szereplő, mert olyan is van, de ő ebben természetesen nem kívánt résztvenni. Azért persze feltalálta magát :)
Másnap Békéscsabára mentünk, ahol jól megfázott mindkét gyerek (vagyis szerintem még előző napokban szedték össze), betaknyosodtak. Marci ott maradt és őt kedden hozták haza vonattal, de mi aznap hazajöttünk, és másnap, hétfőn délben Millácska belázasodott. Este láz nélkül feküdt le, de éjfélre mégis felszökött neki majdnem 39,5-re. A Nurofen sem hatott magában, fél óra múlva kúpot is kapott Milla, és közben hűtöttük is vizes pelusokkal. Hajnalra aztán jobban lett, és negyed 11-ig aludt. Aznap délután is aludt majdnem 3 órát, és ezzel a láznak szerencsére vége is lett. Maradt a taknyosság. Marci is hazajött náthásan, hisztisen, fáradtan. A békéscsabai wellness-hétvégék után mindig olyan nehezen csöppen vissza az itthoni létbe, hogy fontolgatjuk ezek beszüntetését.
Ma nem vittem el iskolába, hagytam hogy 9-ig aludjon Millával együtt. Inkább itthon kezelgetjük. Szerencsére ma délutánra kaptunk is időpontot doktor nénihez, persze mindkét gyerek torka piros. Azt mondta, hogy az jó, hogy Millánnál kijött a láz is, mert ez azt jelenti, hogy erősen küzd a szervezete. A gyógymód a szokásos. A porszívó beköltözik a nappaliba (remélem, nem hosszútávra... ) , infralámpa, fülmelegítés, orrszívás, Nasivin, lándzsás utifű, mézes tea, kihagytam valamit? S ha egy körnek vége, kezdhetjük is előlről.
Elmentem az iskolába is Marci tankönyveiért, hogy itthon pótolhassa a tanultakat. A gyerekek kórusban mondták, hogy Jóóóó napooot kívánok! Miközben Marci padjából szedgettem össze a bedobált könyveket és tanszereket, Gréti odaállt elém, és azt mondta: "Judit! Megmondanád Marcinak, hogy nagyon várom?" Utána Kinga, Marci padtársa mondta, hogy ő pedig jobbulást kíván Marcinak. Olyan aranyosak voltak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése