A Karácsony már bizony majdnem egy hónapja eltelt. Egyszer csak 2014 lett, és ezt a bejegyzést most afféle befejezésnek szánom, legalábbis egy időre biztosan. Nem mintha nem lenne miről beszámolnom, mert rengeteg minden történik a gyerekek apró cseprő dolgaival, és annyira fejlődnek, változnak, és annyi aranyos és emlékezetes dolog történik velük... De mostanában idő és energia hiányában nem tudnám mindezt visszaadni olyan részletes formában, ahogy szeretném. Úgyhogy itt most búcsúzom egy időre, de előtte még visszatekintek a 2013-as évre. Amit röviden és tömören, ha jellemezni akarnék, hogy milyen volt, annyit mondanék, hogy küzdelmes. Most nem a gyerekekről beszélek, mert hála Istennek az ő dolgaik rendben vannak. Marci másodikban jobban teljesít, mint elsőben, elkezdte a vívást, ami tetszik neki, elkezdett zenét tanulni, amire ugyan noszogatni kell, de látszik, hogy van érzéke hozzá, és sikerélménye is, hogy el tud játszani egy dalt. Úgyhogy egyiket sem fogjuk abbahagyni. Rengeteget olvas, és nagyon jó bizonyítványt hozott haza most félévkor. Milla pedig ebben az évben rengeteget fejlődött, elkezdte az ovit, és nagyon jó helyen van ott, jobb óvónéniket, dajka nénit nem is kívánhatnék. A küzdelmek, a gyakori hisztik és határ feszegetések Milla részéről nagyon is jelen vannak, jól feladja a leckét. Akaratos, okos, és kitartó. Mindenben.
De visszatérve 2013-hoz, ahhoz a részéhez, amit nem fejtek ki, valóban arról szólt. Küzdöttünk. Semmi nem ment simán. Nem volt könnyű. És hogyha konkrétan magamról beszélek, akkor azt gondolom, hogy elindultam valamerre. Még mindig van hova fejlődnöm, de határozottan érzem, hogy mi mire tanított meg, és hogy merre kell elindulnom. Ebben volt/van segítségem is.
Voltak nagyon jó dolgok is 2013-ban. A Tiszta-tavi nyaralás, és augusztusban az ausztriai néhány nap szuper volt. Mert nekünk utazni muszáj. Ilyenek vagyunk, most is megvan előre vagy 5 évre, hogy hová kéne elmenni.
Az is nagyon jó volt, hogy egyre többet bírtam futni megállás nélkül, és az nagyon jó érzés. Ha állandósítani lehetne azt az érzetet, amit 10-12 kör lefutása után érzek, miközben végig a kedvenc zenéimet hallgattam, az szuper lenne. Most konditerembe kezdtem járni, és ez is nagyon jó, egy órát kardiózok megállás nélkül ilyenkor.
Az is jó volt 2013-ban, hogy szuper új zenéket fedeztem fel magamnak. Olyanokat, amiket sosem unok meg.
Az is jó érzés volt, hogy megtanultam magamtól waldorf-babákat készíteni, varrni, és ezek másoknak is tetszettek, még el is adtam belőlük többet is. Sajnos most ez is parkolópályán van, pedig sokkal több tervem és ötletem van, mint aminek a megvalósítására lenne időm.
Örülök, hogy sikerült új munkahelyet szereznem, természetesen önerőből, a saját teljesítményem alapján.
Ez volt számomra 2013, ha visszagondolok. Tele bizonytalansággal, küzdelemmel, és "lógok a levegőben" érzéssel, amit azért nem könnyű elviselni. Olyan dolgok ezek, amiket itt nem fejtek ki, de a lényeg, hogy ezeknek most, 2014-ben végre kell oldódniuk.
2014-től sokat várok, és bízom benne, hogy minden sínen lesz. Egy biztos, hogy sok-sok új változás lesz az életünkben. De ezek, nagyon remélem, egytől-egyig pozitívak lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése