A buli

December 15-én nagy volt az izgalom, mert erre a napra vártuk a szülinapi buliba meghívott gyerekeket. Az egész nap erről szólt. Takarítottunk, átrendeztük a nappalit, lufit fújtunk. A 6 meghívottból mindenki el is jött: 1 fiú, 5 lány. 4-re vártuk őket, mindenki meg is érkezett 10 percen belül. Készültünk játékokkal is, hogyha nagyon emelkedetté válna a hangulat, akkor legyen mivel lekötni őket. Az első fél órában gyakorlatilag tombolás volt, még jó, hogy szóltunk előre az alattunk lakónak. Kicsit meg is ijedtem, hogy ez lesz végig? Konkrétan a vendég kisfiú, Levi csöndben építette a nagy vonatpályát a nappaliban, mellette pedig az 5 lánynak és Marcinak az volt a móka, hogy egymást húzkodták, emelgették, birkóztak és persze visongtak. Gondoltuk, hozzuk előre a tortázást, de aztán mégse volt rá szükség, valahogy maguktól lecsillapodtak, és a lányok maguktól átmentek a gyerekszobába, ahol a fele főzőcskézett, a másik fele pedig Millát öltöztette be hercegnőnek, és felültették a pacira. Milla is nagyon örült neki, hogy a nagylányok játszanak vele. 5 óra fele megterítettünk a tortaevéshez, körbeülték az asztalt, és egyszerrre fújták el a hét gyertyát. A tortából mondjuk nem sok fogyott, mivel addigra már megtömték a hasukat chipssel és mindenféle rágcsálnivalóval. Közben ment az általam összeválogatott bulizene. Mikor meghallották hogy megy az I like to move it... (a Madagaszkárból, ugyebár), mindenki elkezdett táncolni. Előbb körben, utána párosával, az haláli volt. Millát is bevonták, így mindenkinek jutott pár. Aztán kicsit leültettük őket, és kihúztuk a tombolát, ami néhány apróság volt, de tetszett nekik. Utána meg néhány irányított játék következett: színcápa, ruhacsipeszelés (két csapatból ki tudja hamarabb felcsipeszelni az összes csipeszt a harmadik társuk ruhájára), aztán a tánc közben szoborrá merevedés, aki megmozdul, az kiesik; aztán plüssállatot kellett adogatni tánc közben, és megállítjuk a zenét, akinél van a plüssállat, az kiesik... Azt hiszem ezek voltak. A nyertes választhatott mindig egy kis csomag gumicukrot. A gyerekek élvezték is ezeket a játékokat egyébként. Marcinál borult ki a bili, mert ő nem bírja elviselni még mindig, ha nem ő nyer, és inkább nem is akar részt venni olyan játékban, ami nyereményre megy. Hiába magyaráztam, hogy van itthon még gumicukor, jut neki is, és különben is a végén szétosztottam a megmaradt csomagokat. Hát ő ilyen.
Na, aztán a hátralévő időben a csapat egy része leült SOLO kártyázni, majd társasjátékozni, néhányan pedig rajzoltak és színeztek a konyhaasztalnál. Ekkor már tök nyugisan elvoltak, én már csak azzal voltam elfoglalva, hogy ki milyen innivalót kér, vagy honnan fogyott el a rágcsálnivaló, és Milla kéredzkedett fel egyre gyakrabban az ölembe, aztán leszedtem neki egy lufit és az egyik csajszival dobálták a lufit. Aztán fél héttől érkeztek a szülők a gyerekekért, akik nem akartak hazamenni, mindig szurkoltak, hogy nehogy őértük jöjjön valaki :) Ebből azt szűrtük le, hogy jól érezték magukat.
Ráadásul semmi nem tört össze, és nem is borult ki semmi.
Úgyhogy jól sikerült Marci bulija :)